Nyitva tartás
Hétfő:
17:30 - 19:30
Szerda:
07:30 - 19:30
Péntek:
17:30 - 19:30

 

 

 

Agostyán Könyvtár kiállíás

Címünk:

2835 Tata-Agostyán,

Kossuth u. 31.

telefon: 06/30/691-0042

e-mail:

konyvtaragost@pr.hu

Tata-Agostyán  
A hónap meséje
A kétszívű királyfi

Hallottátok-e hírét a fekete királynak? Túl volt ennek az országa még az óperenciás tengeren is, s akkora volt, hogy az áldott nap soha, de soha le nem nyugodott rajta. De nem lehetett semmi szívbéli gyönyörűsége nagy országában a fekete királynak, mert egyetlenegy fia vala, de ennek - akár hiszitek, akár nem - olyan érzékeny szíve volt, hogyha egy félszeg embert vagy oktalan állatot látott, mindjárt sírva fakadott. Sírás volt szegénynek éjjele-nappala, nem esett jól sem étje, sem itja.

 

Ha meglátott egy vak koldulst, a szíve csak elfacsarodék, a könnye keservesen hullott, s mindég meg-megfohászkodék:

- Istenem, Istenem, mért is van, hogy az a lelkes állat nem szemlélheti a napot, holdat s a ragyogó csillagokat?

 

Ha egy oktalan állatot pillantott meg, akkor is rítt, rőkölt, mint egy kicsi gyermek.

 

Aj, teremtő Istenem, elbúsulta magát a fekete király. Miét ér neki az az oktalan-nagy ország, mit a nagy sereg cifra katona, ha nem lesz az ő halála után, aki azokat kommandírozza? Hiszen ha az ő fia meglát egy béna katonát, mindjárt ellágyul, kiejti a kardot keziből, s szertezüllődik az a nagy sereg.

 

No, telik-múlik az idő. Egyszer csak bemegy a kicsi inas a fekete királyhoz, s jelenti, hogy az udvarba egy olyan csudadoktor érkezett, aki meggyógyítaná a felséges királyúrfit. Megörvend a fekete király, s mondja:

 

- Mindjárt béhívjátok! Ha meggyógyítja az én drága fiamat, minden adok, amit csak a szíve kíván.

Bémegyen a csudadoktor, s elémondja nagy szaporán, hogy ő egy kerek esztendőnek a leforgásán meggyógyítja a királyúrfit, csak engedje meg a király, hogy magával vihesse a fiút. Nehezére esett ez a fekete királynak, de belényugodott. A csudadoktor pedig elvivé magával az érzékeny szívű királyúrfit Bergengóciába. Mire az esztendő kitelt, a királyúrfinak a régi helyett új szíve volt. A csudadoktor kivette a régit, s egészen más szívet tett helyébe.

 

Hálálkodott a királyúrfi, és kérdé, hogy mit fizessen az új szívért? Azt mondá a csudadoktor:

- Ne fizess most nekem semmit, felséges királyúrfi, hanem ígérd meg, hogy mától fogvást, ahány ember sírva fakad temiattad, annyi zsák aranyat adsz énnekem.

A királyúrfi meg is ígérte, s azzal elindult hazafelé, az apja országába. De édes jó Istenem, bezzeg más vala-e az új szíve a réginél! Amint menne, mendegélne, meglát az út közepén egy juhászkutyát. El volt lőve a két utolsó lába, ott fetrengett az út porában, kauszolt, vinnyogott, s olyan keservesen nézett a királyúrfira. Még egy sesztendővel ennek előtt sírt volna a királyúrfi, fölvette, hazavitte volna, hogy ápolják otthon, de most csak félrerúgta az útjából nagy kegyetlenül. Osztég továbbment, hazaért az apja országába, annak is a rezidenciájába.

Nem messze az apja palotájától egy vak koldust talált, aki kenyeret kért Isten nevében. De a keményszívű királyúrfi nemhogy alamizsnát adott volna, még elkergette a szegény vak koldust, s botjával húzott is vagy kettőt a hátára. Hazamegy, belép a palotába, apja-anyja elejibe szaladnak, nyakába borulnak, örvendeznek, kérdezősködnek: hogy telt az esztendő a csudadoktornál, meggyógyult-e?

 

A királyúrfi pedig nagy mostohán eltaszította magától apját, anyját, s éktelenül lármázott, hogy őt nem háborgassák mindenféle haszontalan kérdéssel.

 

Aj, sírt a király, de még jobban a királyné' Mi lett az ő szívéről szakadt édes gyermekéből! Milyen érzékyen, jószívű vala, s milyen kőkemény lett! De aztán ez csak úgy ment minden áldott nap. A királyúrfi minden lelket megríkatott mostoha viseletével. A csudadoktor pedig mindennap pontosan eljött, s mindég felvette a maga zsák aranyát.

Egyszer csak azt látta a király, hogy ha ez így tart, az egész ország elkódusodik. Már elegente-elig (alig) lehetett egy zsák aranyat összeszedni. A királyúrfi maga is megsokallá a dolgot, s azt mondá egy nap a csudadoktornak:

 

- Hallod-e te csudadoktor! Én már tovább nem győzlek fizetni téged, amennyi arany volt az apám országában, mind a te kincseskamrádba került. Azt mondom én neked, add vissza a régi szívemet.

 

Azt felelé pedig erre a csudadoktor:

 

-Felséges királyúrfi! Tanuld meg, hogy szív helyébe lehet új szívet tenni, de a régit visszaszerezni - soha!

Készült 2007-ben. © Agostyán Faluház és Könyvtár | Impresszum