Nyitva tartás
Hétfő:
17:30 - 19:30
Szerda:
07:30 - 19:30
Péntek:
17:30 - 19:30

 

 

 

Agostyán Könyvtár kiállíás

Címünk:

2835 Tata-Agostyán,

Kossuth u. 31.

telefon: 06/30/691-0042

e-mail:

konyvtaragost@pr.hu

Tata-Agostyán  
 
Igazság és Hamisság

 

Sok ezer esztendővel ezelőtt útnak indult az Igazság, hogy bejárja a világot és megismerkedjék a földnek minden népével.

Amint ment, mendegélt találkozik a Hamissággal, köszönti illendőképpen.

- Adjon isten, jó napot, hová, merre tart kegyelmed?

Felelt Hamisság:

- Én bizony elindultam világgá, hogy megismerkedjek e föld minden népével.

- No, ha kend úgy, én is úgy - mondta Igazság. - Menjünk együtt!

Jó barátságot kötöttek, megfogadták, hogy jóban-rosszban el nem hagyják egymást, kinek amije van, egymással megosztják.

 

Tovább mentek. De ahogy az első helyen megálltak, mindjárt Igazság útravalóját vették elő, abból falatoztak. Mondta Hamisság, ha majd elfogy Igazság útravalója, akkor majd az Ő útravalójából élnek tovább.

Az Igazság hitt Hamisságnak, meg is járta szépen. Mikor útravalója elfogyott, Hamisság elővette a magáét, de egy falás kenyeret sem adott Igazságnak. Éhes volt az Igazság. Kérte szépen Hamisságot:

- Adj egy falás kenyeret, barátom! Hiszen én mindent megosztottam veled!

- Jól van - mondta a Hamisság -, adok szívesen, ha megengeded, hogy kiszúrjam a szemedet.

Mit volt, mit tenni szegény Igazság éhes volt erősen: megengedte Hamisságnak, hogy szúrja ki az egyik szemét. Aztán tovább mentek. Hanem amikor ismét éhes lett Igazság, a Hamisság csak úgy adott neki enni, ha a másik szemét is kiszúrja.

Következő alkalommal azt kívánta Hamisság, hogy az Igazságnak vághassa le a fél karját. Az Igazság ezt is megengedte. Más alkalommal a másik fél karját hagyta levágatni, csak hogy éhen ne vesszen. De ezek után Hamisság még ott akarta hagyni Igazságot az út szélén. Könyörgött Igazság:

- Ne hagy itt elveszni, vezess el legalább egy város kapujáig, ahol koldulhatok!

A Hamisság megígérte, és vezette is a nyomorék Igazságot, de nem a város végére, hanem messze-messze, rengeteg erdő szélére, ott várta Igazság, hogy jöjjön arra valaki. Tűnődött magában:

- Istenem, Istenem, nem a város végére vezetett ez a gonosz lelkű Hamisság, hiszen nem jár erre senki sem.

Addig szomorkodott, addig évődött magában, míg el nem aludt. Reggel amikor felébredt, beszélgetést hallott a feje fölött a fáról. Hallgatódzott, de rájött, hogy nem emberek, hanem az ördögök. Mondta az egyik ördög:

- Hej, ha tudnák az emberek, amit én tudok, bezzeg nem volna annyi nyomorék a földön!

- Mit tudsz, mit tudsz? - kérdezték a többiek.

- Kitaláltam az orvosságot - mondá az ördög -, hogy kell meggyógyítani a nyomorékságot, s a vakságot.

- Hát mondd el nekünk is - mondták a többiek -, mi úgysem adjuk tovább!

- Jól van - mondá az ördög -, tudjátok meg ti is! Amely nyomorék ember újhold péntekének éjjelén meghengergőzik a harmatos fűben, annak ismét ép lesz minden porcikája, s amely vak ember megmosdik ezen az éjjelen a fű harmatjában, visszanyeri szeme világát.

Megszólalt a vén ördög:

- Na, hadd hallom, ki tud még valamit közületek?

Eléállott egy fiatal ördög, s mondja:

- Én is találtam ki valamit, de olyant, hogy azzal egy hét leforgása alatt elpusztul a király városa, a király városának minden lelkes és lelketlen jószága.

- Hát ez ugyan mi lehet? - kérdezték mind egyszerre.

- Ez bizony az, hogy a városnak a napkeleti szélén egy nagy követ hengerítette a források ereire, de olyan mélyre, hogy emberi szem meg ne lássa. Ettől a kőtől egy csepp víz sem tud felfakadni, s szomjúságban hal meg az egész város.

Többet az ördögök nem beszéltek. Elmentek, isten tudja merre. Igazság mindent hallott, és még az éjjel megpróbálta, igazat mondott-e az ördög. Éppen újhold péntekének éjjele volt. Belefeküdt a harmatos fűbe, meghengergődzött, és lássatok csodát, mindkét karja kinőtt. Aztán felállott, szedett mindenféle harmatos füvet, jól megdörzsölte szeme helyét. Egyszerre csak visszajött a szeme világa, látta az újholdat, látta az égen a ragyogó csillagokat, a rengeteg nagy erdőt. Hálát adott a jó Istennek, hogy nem hagyta el nagy nyomorúságában és elindult a király városában, hogy elmondja neki mit hallott.

Ment, mendegélt, hegyeken-völgyeken keresztül, meg sem állott a király városáig, pedig olyan éhes volt, hogy alig bírták lábai. Látja, gyászfeketében van az egész város, nagy ott a szomorúság. Már meghaltak sokan a nagy szomjúságtól. Ment egyenest a királyhoz, aki nagy búsan ült szobájában. Lett nagy öröm, mikor Igazság elmondta, milyen csodálatos dolog történt vele az éjjel, s csak vegyék ki azt a nagy követ a föld alól, lesz víz ismét bőven. Indult mindjárt a város népe, s ahogy elvették a követ kibuggyant a víz, megeredtek a folyók, a patakok.

Bezzeg jó dolga lett most Igazságnak, tejbe-vajba fürösztötték, nem eresztették.

Telt-múlt az idő. A Hamisság bejárta a világot, de egyszer csak elfogyott az ő útravalója is. Amint ment, mendegélt, eljutott abba a városba, ahol Igazság lakott. Hogy esett, hogy nem bement Igazság házába, és kért tőle egy falás kenyeret.

Az Igazság mindjárt ráismert a Hamisságra, azt mondta:

- Szívesen adok, ha megengeded, hogy kiszúrjam az egyik szemedet. Mit tehetett Hamisság, meg kellett, hogy engedje. Másnap a Hamisság ismét elment Igazsághoz kenyeret kérni, mert máshol még száraz kenyeret sem kapott, de Igazság csak úgy adott, ha kiszúrhatja másik szemét is. Harmadnap a bal karját, negyed nap a jobb karját vágatta le hamisság, csak hogy kenyeret kapjon. Mikor se karja, se szeme világa nem volt, kérte Igazságot, vezesse el őt az erdő szélére, ahová annak idején ő vezette Igazságot.

Közben beesteledett, az ördögök ismét összegyűltek, hogy számot adjanak egymásnak, ki mit csinált az elmúlt napokban. Hanem mielőtt számadásba fogtak volna, mondja a legöregebb ördög:

- Csak várjatok egy kicsit a beszéddel, nézzünk széjjel elébb, nincs-e itt valaki, mert a múltkoriban kihallgatták beszédünket. Úgy tesznek, és csakugyan megtalálták Hamisságot a fa alatt. Na hiszen rá estek az ördögök mind a Hamisságra, ütötték, verték, tépték, ki hol találta. Egy szempillantás alatt ezer darabra szaggatták, majd tüzet raktak, s elégették.

El is vitte a szél a Hamisság porát mindenüvé a világon, s azóta, ahol ember él, ott hamisság is van.

Készült 2007-ben. © Agostyán Faluház és Könyvtár | Impresszum