Nyitva tartás
Hétfő:
17:30 - 19:30
Szerda:
07:30 - 19:30
Péntek:
17:30 - 19:30

 

 

 

Agostyán Könyvtár kiállíás

Címünk:

2835 Tata-Agostyán,

Kossuth u. 31.

telefon: 06/30/691-0042

e-mail:

konyvtaragost@pr.hu

Tata-Agostyán  
 

 

Az Árvalányhaj

Hol, volt, hol nem volt, hetedhét országon innét, az Óperenciás tengeren túl, volt egyszer egy király. Ennek a királynak volt kilenc országa, és a kilenc országra három leánya. Szép volt mind a három, de főként a legfiatalabb.

 

Egyszer a király vadászni, ment, de mikor este haza akart térni, eltévedt és nem tudott kikeveredni a sűrű erdőből. Elővette kürtjét, belefújt, de senki nem járt arrafelé, senki nem hallotta.

Közben késő este lett és nagyon besötétedett. Gondolta magában a király lefekszik egy fa alá, és reggel ha kisüt a nap megtalálja az utat. De mikor éppen leheveredett gyermeksírás ütötte meg a fülét. Megállott egy helyben, hallgatódzott, de olyan keserves volt a sírás, hogy elindult tapogatódzva a hang irányába. Addig bujkált, tapogatódzott ágak, bokrok között, amíg egy bokor tövében megtalálta a gyermeket. Gyengéden felvette a földről. Amint felvette a gyermek abban a pillanatban elhallgatott, s lássatok csudát: megvilágosodott az ég, kétfelé nyílott a sűrű erdő, és a király mehetett haza.

 

Másnap a király kihirdette mind a kilenc országában, hogy egy kicsi leánygyermeket talált az erdőben, aki magáénak gondolja, jöjjön a palotába. De hiába, senki sem jött a leánykáért. Ha nem, hát nem, ezen nem búsult a király, hiszen a leányka olyan szép volt, hogy hozzá hasonlatosat még emberi szem nem látott. Mert nem volt sem anyja, sem apja, Árvalánynak keresztelte.

Hej, de szépek voltak a királyasszonyok, de Árvalány még szebb volt náluk, csudájára jártak a világ végéről is. Puha selyem haja a földet seperte, s ragyogott mint a fényes nap. Irigyelte is szépségét a két idősebb királykisasszony, ha tehették volna, elpusztították volna a föld színéről, de a király és a legkisebb királykisasszony pártját fogta.

 

Telt-múlt az idő, a királykisasszonyok eladó lányok lettek, de nem akartak férjez menni, csak válogattak. Férjhez ment a legkiesebb királykisasszony is, de, de nénjei csak várták a jó szerencsét.

 

Egyszer egy királyfi érkezett lánynézőbe az Óperenciás tengeren túlról, akivel a király megegyezett, azt adja a két lánya közül, amelyik jobban megtetszik. Azám, de mikor a királyfi meglátta Árvalányt azt mondta a királynak:

- Felséges királyom, meg ne haragudjon, de én Árvalányt veszem feleségül, bár tudom, hogy sem országa, sem hazája nincsen.

- Jól van, királyfi - mondta a király.

- Én Árvalányt úgy szerettem mint édeslányomat, legyen a tiéd!

Most borította csak el az irigység a vén királykisasszonyokat. Nem mutatták haragjukat, sőt úgy tettek, mintha örülnének. De csak azt várták, hogy Árvalány lefeküdjön aludni. Lábujjhegyen az ágyához lopództak, szép selyem haját tőből levágták!

Felébredt reggel Árvalány, nyúlt a fejéhez, de bokáig érő selyem haja a földön hevert az ágya előtt! Amint meglátta nagyot sikoltott. Szörnyű fájdalmában meghasadt a szíve.

Eltemette a királyfi Árvalányt nagy jajszóval, keserves sírással, aztán nagy bújában világgá ment.

 

De a Jó isten megbüntette a gonosz lányokat. Akkor éjjel mindkettőnek megfehéredett a haja, megráncosodott az arca: olyan csúnyák lettek, mint két vén banya. De még ekkor sem békéltek, szörnyű haraggal kapták föl a földről Árvalány haját, s kidobták az ablakon, hadd vigye szerte a szél, ahány szála van, annyifelé, hogy többe ne csudálja senki.

 

Ám amint kidobták, a szellő felkapta, vitte szépen tovább, hegyek völgyek felett, s itt is ott is letett néhány szálat.

- Kelj ki, kelj ki, Árvalány haja - mondta a szellő.

És megfogant mind, szaporodott, terjedt az árvalányhaj az egész világon, hadd legyen mit tűzni a legények kalapjára.

 

Ez az árvalányhaj regéje.

 

Készült 2007-ben. © Agostyán Faluház és Könyvtár | Impresszum