Nyitva tartás
Hétfő:
17:30 - 19:30
Szerda:
07:30 - 19:30
Péntek:
17:30 - 19:30

 

 

 

Agostyán Könyvtár kiállíás

Címünk:

2835 Tata-Agostyán,

Kossuth u. 31.

telefon: 06/30/691-0042

e-mail:

konyvtaragost@pr.hu

Tata-Agostyán  
 
Az aranytojó tyúk

Volt egyszer egy falu. Abban a faluban lakott egy szegény ember meg egy szegény asszony. Olyan szegények voltak, hogy még kenyérhéjat is csak vasárnap ebédre ettek.

Az ember egy kis kocsival járt az erdőbe fát hasogatni. Mindig azon törte a fejét, hogyan gazdagodhatna meg.

Egyszer, ahogy megint az erdőbe ment fáért, találkozott egy nagyon öreg emberrel.

- Miért búsulsz, te szegény favágó? - kérdezte tőle a nagyon öreg ember.

- Hogyne búsulnék, mikor olyan szegény vagyok, mint a templom egere.

- Ne búsulj! Mondok én neked valamit. Vidd el ezt a fát, ami a kocsidon van, és add el a piacon. Aztán amit legelőször meglátsz, vedd meg rajta.

Megfogadta a szegény ember a tanácsot. Elment a városba, eladta a fát. Amikor átveszi a pénzt, látja ám, hogy egy tyúkot árulnak mellette. Megvette hatvan krajcárért.

Hazamegy a tyúkkal, de nem nagyon örültek neki otthon. Pörölt vele az asszony:

- Nincs neked eszed? Se kenyerünk, se krumplink, egy tyúkkal meg nem lakunk jól.

Addig pörölt, míg el nem aludtak. Hát ahogy éjjel felnéz az asszony látja ám, hogy nagy világosság van a szobában. Fölkelti az urát, ő is nézze meg, micsoda az a nagy világosság?

Felkelt a szegény ember, hát hátha, hogy az ágy alól jön a fényesség. Lenéz az ágy alá, ott meg egy aranytojást pillant meg.

Nagyon megörült neki. Alig, hogy megvirradt, máris szaladt a szegény ember az aranyműveshez.

- Mennyit ád ezért a tojásért? - kérdezte tőle.

Kezébe vette az aranyműves, forgatta, nézegette, még az aranymérlegen is megmérte.

- Háromezer forintot. Ha akarja, itt hagyja, ha akarja, elviszi.

Otthagyta bizony a szegény ember. Mikor megkapták a háromezer forintot, még tanítót is fogadtak a gyerekek mellé.

Hanem a jólét megkeverte a szegény embert. Eljárt kártyázni. A feleségének pedig meghagyta, hogy minden héten küldjenek utána száz forintot. Csak a tanító maradt ott a háznál férfinak.

Egyszer a tanító megnézte a tyúkot, hát ott talált a hóna alatt egy cédulát. Az volt ráírva, hogy aki a szívét megeszi, az király lesz, aki meg a máját, az gyémántot köpköd.

Könyörgött a tanító az asszonynak, hogy ölje meg a tyúkot. Addig-addig könyörgött, míg az ráállt.

Levágta a tyúkot, aztán megsütötte. Föltette az asztalra.

Délben jött haza a két gyerek. Amint az asztalon meglátták a húst, a nagyobbik bekapta a tyúkszívet, a kisebbik meg a májat.

Jön a tanító, keresi a szívet meg a májat. Nincs sehol! Mikor megtudta, hogy a gyerekek ették meg, igen megmérgesedett. Rávette az anyjukat, hogy hajtsa el őket a háztól.

Elment a két gyerek, mentek egyenes a városba. Ott meg éppen akkor halt meg a királyt. Ahogy nagy fáradtan beérkeztek, látnak egy szép aranypadot. Az öregebbik lefeküdt a padra, a kisebbik meg a pad alá.

Egyszerre csak azt vették észre, hogy nagy tömeg állja körül őket, és nagyban éljeneznek. Bevitték őket a palotába és azt, aki a a tyúk szívét megette, királlyá választották.

Ebben a városban az volt a szokás, hogy azt választják királynak, aki nem tudja, hogy meghalt az öreg király, és ráfekszik az aranypadra.

Így lett a fiúból király. Nem is volt gondjuk ezután, mert a nagyobbik királykodott, a kisebbik meg köpte hozzá a gyémántot. Telt-múlt az idő. Egyszer csak bemegy a palotába egy koldus. Hát az volt az apjuk. Nem volt egy fillérje sem rég elkártyázta már a háromezer forintot. Elvitték hát suszterhoz meg szabóhoz. Szép ruhát, csizmát csináltattak neki, aztán ott tartották maguknál.

Egyszer kinn üldögélnek a verandán és pipáznak. Látják ám, hogy jön az anyjuk. Koldus volt már szegény. Behívták, csináltattak neki szép cipőt meg cifra ruhát és ott marasztalták.

Hanem mikor a tanító is megérkezett, azt jól elnadrágolták és kiebrudalták a palotából.

Azóta is boldogan élnek, ha meg nem haltak.

 

Készült 2007-ben. © Agostyán Faluház és Könyvtár | Impresszum